Elektrolitok szívpalpitációhoz

A szív olyan izmos szerv, amely rendkívül érzékeny az elektrolit egyensúlyának zavaraira. Ez azért van, mert elektrolitokra van szükség a szív elektromos aktivitásának fenntartásához. Az elektrolitokat rendszerint az étrendből állítják elő, és normál körülmények között a vese megfelelő részében a vérben tartják. Néhány feltétel kimerítheti egy vagy több elektrolitot, megzavarhatja az egyensúlyt, és befolyásolhatja a szív elektromos aktivitását. Ez megváltoztatja a szívműködést.

A szív olyan mechanikus szivattyú, amely elektromos aktivitással szabályozott sebességgel vagy ritmussal verte meg. Az elektromos vezérlés mind az autonóm idegrendszerből, mind a szív saját belső nervus hálózatából ered. A szív neurális kontrollját, valamint maguk az egyes szívizmokat számos tényező befolyásolja. Az egyik fő tényező az elektrolitok szintje a vérben. Az elektrolitok segítenek fenntartani a normál szívritmust, de problémákat is okozhatnak, például szabálytalan szívverések, ha az elektrolitok nem optimális koncentrációban vannak. A szívritmuszavar egyik rendellenessége szívritmuszavar, vagy szabálytalan szívverésérzet.

Az elektrolitok olyan anyagok, amelyek vízbe helyezve elektromos töltést hordozhatnak. Elektrolitokra van szükség szinte minden élettani funkcióhoz, mint például a víz egyensúlyának megőrzése a sejtekben, enzimek létrehozása és energiatermelés. A sejtfunkciók közül a legfontosabb elektrolitok közül kettő a kálium és a nátrium, a “Textbook of Physiology” szerint. A vérben lévő relatív arányukat a vesék szabályozzák. Továbbá a különböző sejttípusok saját egyedi kontrollmechanizmussal rendelkeznek a két elektrolit szoros relatív egyensúlyának fenntartásához. Ez az egyensúly különösen fontos az olyan szövetekben, amelyek az elektromos tevékenység működésétől függenek. A szív rendkívül érzékeny az elektrolit egyensúlyára, mivel ritmusa elektromosan szabályozott.

Minden elektrolit fontos a normál szívműködés fenntartásához. A “The Encyclopedia of Surgery” megjegyzi, hogy a kálium különösen fontos, mert a szérum kálium és egyéb elektrolitok, például a nátrium és a magnézium relatív szintjei közötti kis különbségek óriási hatást gyakorolhatnak a szív ritmusára. A kálium koncentráció közvetlenül befolyásolja mind a szív elektromos rendszerét, mind a szívizmot. A Pediatric Critical Care Medicine szerint, amikor a káliumszint szérumszintje 3,5 mEq / liter alá esik, a szívsejtek elektromosan instabilak. Amikor a káliumszint szérumszintje alá csökken, 2,5 milliekvivalens literenként, ami súlyos hipokalémiának tekinthető, az elektromos hatás a szívre veszélyes lehet.

Az egyik vagy másik elektrolit feleslege a elektrolitikus sejtek megtartásához szükséges elektrolit relatív mennyiségének eltolódását eredményezheti. Az elektrolit feleslege egyenlőtlenségeket okozhat a sejt belső és külső elektromos töltése között, ami elektromos membránon keresztül zavarhat. Az elektrolit eltávolítása, ahogyan a hasmenés történik, vagy az elektrolitok hozzáadásával, amint ez nagy magnézium diétával történik, szintén nagy hatással lehet az elektromosan vezérelt szervekre, például a szívre. A káliumhiány, amelyet hipokalémiának neveznek, szintén okozhatja a szív elektromos rendszerének palpitációját. Ez általában súlyos hypokalaemiával fordul elő. Hasonlóképpen, túl sok kálium vagy hyperkalemia okozhatja a szív fibrillációját, ami azt jelenti, hogy a szív elektromos rendszere nincs szinkronban, ami gyors és szabálytalan ütemeket okoz. A normál ritmus visszaállításához cserélje ki a kálium-elektrolitot intravénásán vagy orálisan. Egyéb elektrolitokat, például nátriumot, kloridot, magnéziumot és kalciumot kell ellenőrizni, hogy megfelelő egyensúlyt biztosítsanak a káliummal.

Szív ritmus

Az elektrolitok működése

Kálium

Palpitáció